Nyilván mindent az utolsó pillanatra kell hagyni, mert úgy szép az élet (mikor az), ha zajlik. A holnapi nap a szakdoga leadásának határideje, és khm, tartok a felénél. Jobb lenne a helyzet, ha nem kapcsolnám ki megátalkodottan mindenhol az automatikus mentést, és hajnali négykor egy laza ujjmozdulattal nem pöccintettem volna meg a billentyűn a póver gombot…
Emellett ma zárthelyi infomanaggolás tárgyból, holnap meg zenei gyűjtemények néninek kell megmutatni, mi van a zacskóban. Őt egyébként nem szereti senki, úgy vélem. Ó, és nem ártana égető sürgősséggel két gyakorlati naplót is generálni.
Komolyan mondom, hiányzott a napi 2-4 óra alvással egybekötött stresszhalmaz. Hülyén hangzik, de ha nincs megfelelő nyomás, valahogy nem mennek a dolgok. A szitáló idegbaj viszont mindig jó teljesítményre sarkall, ilyenkor élek igazán. Kár, hogy nincs barátnőm, akivel jól szakíthatnánk, az lenne csak hab a tortán.
Legutóbbi hozzászólások