Irtózatosan nagy hülyeséget sikerült álmodnom megint. Nem szoktam emlékezni általában, hogy mit, de amikor igen, mindig valami hihetetlen dolog. Íme a mai:
Exemmel egy fura kis félemeleti szobában laktunk (külön, mint ismerősök), viszont kint hatalmas buli készült, több száz emberrel. Mindenki hozott valamit, ételt-italt (vadat s halat, mi jó falat…), és igen baráti hangulat volt, szép kis zsibvásár-szerű; rengetegen mulatoztak a sörpadokkal tarkított placcon. Ennek ellenére hamar hazamentünk, ő lefeküdt, én visszamentem.
És beindult a zúzás. Szétszórva néhányan elkezdtek artikulálatlanul üvölteni, és a tömegbe vetették magukat. A legbarátibb tettük is ilyen végtagletépés volt, de nagyon széles skálán mozgott a pusztítás. Emberfeletti erejük volt. Elkezdtem pucolni hazafelé, de többször is megtámadtak, ölnöm kellett. Minden technikai tudásomat összekaparva jutottam el sértetlenül a helyre, ahol az ex már aludt jóízűen. Mikor odamentem hozzá, felébredt, meglátta, hogy gyakorlatilag tetőtől talpig áll rajtam a vér; megvetően elhúzta a száját, és a fal felé fordult. Én még mindig remegtem az adrenalin/endorfin kombótól, és leültem egy székre, ragacsos tenyereimbe temetve arcomat.
Fény surrant be kopogás nélkül az ajtó résein, illetlenül; világosodott. Meghallottam a távolból egy éneket, infantilis dallammal. Egy fiatal (8-10 éves) lány énekelte, ez volt:
When you, the mad,
are in the bed
you see the dreams,
I hear the screams.
Real for you,
I know it’s true
you pay the price,
your entire life.
Körbejártam, elég durván nézett ki a terep. Ahogy el lehet képzelni. Elkezdtem zöldséglevet kutatni, közben mosolygós emberekkel találkoztam, akik már pakoltak össze. Egy helyen disznót vágtak láthatóan, közelebb menve egymás mellett pörköltek egy sertést és egy nagydarab hapsit. Páran licitáltak a tepertőre. Én nem kértem, folytattam a zöldséglé-questet, találtam is egy kicsit, és visszatértem haza ismét. Majd felébredtem.
Legutóbbi hozzászólások