Monthly Archive for november, 2007

Page 2 of 3

Kérem a következőt!

Ma orvosnál, én. Meglepetés: alig nyüzsgés a váróban; nofene, gondoltam, lehet, hogy nem pusztulok el végelgyengülésben, mire bejutok. Feje tetejére állt a világ: orrát szívogató, mosdatlan, “dik’máhe” szinten vinnyogó magyarok és tiszta, ápolt, csendesen, kulturáltan beszélgető cigányok között vártam a soromra. Két nőszemély mögöttem harsányan mulatott a vizeletminta tényén, ketten lehettek összesen 120 évesek. Nem találtam viccesnek, hogy egy pohár sárgával hadonászik a néni, szóval mondtam neki, hogy siessen vele vissza, mert kihűl. Amúgy sorszámos rendszer van, vettem egy olyant, amit csak negyedórával később néztem meg, mikor valaki kérdezte, hanyas vagyok. 13-as, persze. Meg sem lepődtem. Végül bejutottam a csodák jellegzetes szagú barlangjába, ahol a következő épületes jelenet zajlott le, köszönés után: Continue reading ‘Kérem a következőt!’

Mulatozás

Szombaton valamilyen hülye késztetés arra sarkallt, hogy emberek közé menjek, konkrétan kocsmázni, asszem ez a szabatos meghatározás. Jó is lett, meg nem is. Találkoztam ex-osztálytárssal még középsuliból és egyéb ismerős arcokkal, ez királyság volt. Ami nem annyira, az egy Aladár nevű volt (akit van szerencsém nem ismerni), aki ott indított, hogy locsolta a népet sörrel, amit én kifejezetten nem szeretek, mert a sör büdös, ruhán főleg; na ekkor határoztam el, hogy az illetővel (bár sajnálatos módon nem tudom, ki az) az este folyamán minimumra korlátozom a közösködést. A továbbiakban a következő kocsmában tovább süllyesztette a színvonalat ez az úr (noha fogalmam sincs róla, ki lehet), az alapszint az volt, hogy a szalagavatóról kocsmába szivárgó estélyis kiscsajok pucér hátát köpködte lefelé a pultnál, és ez szerinte roppant vicces volt. Aztán a köpködés naon bejött neki, engem speciel szemenköpött, és korábbi 10 éves ismeretségre való tekintettel összes foga birtokában pöffeszkedhet a szemétdombján, de azóta sajnos nincs szerencsém ismerni. Viszont sajnálom ezt az ismeretlen embert.

Az eset szerves részét képezi az Eszter nevű kiskedvenc, aki ha ezt olvassa, úgy remélem, az utolsó látogatását ejtette meg az oldalamon.

Viszont rendeltem gépet a neten, nagy izgizés van.

48 óra

Beadandó beadandó hátán, és még a szakdogával is kezdenem kellene valamit, égető sürgeséggel. Ettől eltekintve azonban az utóbbi 48 órában sok mindenfélét csináltam. Például a belvárosi közlekedésben edzettem az idegrendszeremet; unalom és agybaj váltakozva, azaz vérnyomás fel s alá, a knep-zuhany analógiájára, tuti egészséges. Eközben jöttem rá, hogy az a legagresszívabb paraszt a közúton, aki összevakart egy szaros Suzukit (és törte össze előttem 15 méterrel kábé; hja kérem, a padka az padka). Apacs ügynökkel nadrágnézőbe indultunk, de vajmi kevés sikerrel. Lett egy pólóm (meglepő módon fekete), aminek az akciós árából engedett a hölgy kérés nélkül (ezért éri meg hetedik éve ugyanott vásárolni, hehe). Az már kevésbé volt izgalmas, hogy az adott márka adott fazonjából az XXL méret némileg izompóló-szerűen áll rajtam. Nyilván gyíkokra méretezték a kollekciót, röff. Az én gyíkomon pont jól állna.

Aztán a faterommal mászkáltam, shoppingoltam (sic), jólbeszélgettem (különös volt fater anyjának [ők most egy házban laknak] beszámolója a világháború környékéről, erről majd máskor írok). Elkúsztam ma Ali boltjába, ahol nem ittam velük, mert vezettem megint; és kiderült, hogy Eszternek ma van a valagszaggatója szalagavatója. Arra nem derült fény, hogy Ali vagy én vagyok-é kövérebben nem teljesen százas, node ez már ’98 óta eldöntetlen kérdés.

Mindegy, profit az utóbbi napokban: új alaplap, proci, memória, egy ionizálós légtisztító, új pocok (a géphez, aha, géniusz egy rágcsáló), némi lőszer, egy bazi vastag basszusgitár-húr (remek garott lesz belőle), két új könyv, izompóló (jaj), mínusz benzinek, összeveszés tesóval, és hát barátnőm sem lett, viszont trippert sem kaptam.

Sokadik könyvtárgyak

…ami nem érdekes, nem tanulságos, de legalább piszok unalmas. És sokáig tart. És felszámolja az agysejteket. Szal semmi érdekesség.

Gyerekes barát

Írtam korábban egy bejegyzést egy hölgyről, akit szeretek ám nagyon. Időközben bőségesen született egy fia, amiről kaptam is értesítést, ami nagyon jól esett. Tegnap pedig beszéltünk is telefonon jó sokat, ami teljesen bearanyozta a napomat. Imádom ebben a nőben, hogy akármilyen ritkán tudok vele szót váltani, olyan a fíling, mintha pár órája találkoztunk volna utoljára. Az meg csak hab a tortán, hogy olyan őszinte, ami ritkaság. Így hát beletekintést nyertem az anyaság gyönyöreinek rejtekes bugyraiba, és, nos, örülök, hogy hímnek születtem. Fölöttébb örülök. Mindegy, a lényeg, hogy Kriszta nevű barétomra mindig szeretettel gondolok.

És tudjátok, mi a vicces? Hogy áltsuliban nem szívleltük egymást. Az ő nevében ugyan nem nyilatkozhatom, de én utáltam. Most meg, ugye.

(Utólagos engedelmével átemelem ide a vonatkozó kommentjét.)

Legutóbbi hozzászólások

Archívum