Ma orvosnál, én. Meglepetés: alig nyüzsgés a váróban; nofene, gondoltam, lehet, hogy nem pusztulok el végelgyengülésben, mire bejutok. Feje tetejére állt a világ: orrát szívogató, mosdatlan, “dik’máhe” szinten vinnyogó magyarok és tiszta, ápolt, csendesen, kulturáltan beszélgető cigányok között vártam a soromra. Két nőszemély mögöttem harsányan mulatott a vizeletminta tényén, ketten lehettek összesen 120 évesek. Nem találtam viccesnek, hogy egy pohár sárgával hadonászik a néni, szóval mondtam neki, hogy siessen vele vissza, mert kihűl. Amúgy sorszámos rendszer van, vettem egy olyant, amit csak negyedórával később néztem meg, mikor valaki kérdezte, hanyas vagyok. 13-as, persze. Meg sem lepődtem. Végül bejutottam a csodák jellegzetes szagú barlangjába, ahol a következő épületes jelenet zajlott le, köszönés után: Continue reading ‘Kérem a következőt!’
Legutóbbi hozzászólások