Kábé ötödjére néztem meg a Dellamorte Dellamore című talján bohózatot, tetszik. Tulképpen egy temetőőr tagról szól, aki a hetednapon zombuló tetemeket mintegy bevágott lőszerrel forgó tárból fejbe; aztán egy ufoid, de szép, bár elterülő cicibimbójú hölgyet a holt férje sírján meg hát; aztán őt is fejbe. Utána meg mindenféle elborulat. A hölgy hasonmásai (ugyancsak elterülő cicibimbóval, de meg hát) több formában is feltűnnek a továbbiakban, amitől a főszereplő némiképpen depresszív lesz (pedig meg hát), majd fut egy kevés ámokot, de igen hűvösen és lazán. Egyébként Edraven szállította, kösz neki emberesen.
Nem tudom, hova tegyem ezt a filmet. Gondolkodjak el rajta, vagy röhögjek? Mindegy, melyiket választom, a végén arra jutok, hogy az ilyen film valóban művészetet képvisel, éppen olyannyira, amennyire egy sokmillió dolláros amerikai szutyok nem. Javítottam végre feliratot is, mert kezdett irritálni a hülyeség. Meg wikipediát, mert ott is. Utálom, mikor a wikin hazudnak. Pedig nem kellene meglepődnöm.
Kicsit rendberaktam a szobámat. Máshogyan kuporognak a könyvek szorosan egymás mellett a polcon – Lovecraft jól megfér Poe-val és Pratchett-tel, néhány pszichológiai- és didaktikai könyvön túlról maga Darth Vader néz velük farkasszemet. Megváltoztattam a fényeket is, másik sarokba bújik a sötétség a spotlámpa erős fénye elől. Jóllakattam a porszívót is. Szóval változott az egész, épp csak annyira, hogy tök más legyen, mint eddig volt.
Sokat vagyok egyedül. Igazság szerint nagyrészt egyedül vagyok. Ha visszatekintek, úgy látom, sohasem éreztem magam igazán és őszintén jól nagy társaságban. Életem egy meghatározó szakaszában persze a többi korombélihez hasonlóan szociáliskodtam ezerrel, bandáztunk, kettéröhögtük a világot. Próbálkoztam. Éreztem én, hogy abnormális dolog otthon ülni állandóan, és szükségét éreztem társaságnak – akikkel noha jól megvoltam, mindig árnyékot vetett talmi örömömre az örökös, paranoid gyanakvás. Szóval igazából a magány a jogos osztályrészem, és ez elég sokáig megfelelt. Continue reading ‘Páratlan’
A következő lélekmelengető üzenet várt a neptunon:
Külső könyvtári gyakorlaton a (Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban) a gyakorlat első napján nov. 26-án kötelezően vegyenek részt az MKE megyei szervezete rendezvényén. Gyülekező 2007. nov. 26. 9,00-kor. A rendezvény 10,00-14,00-ig tart. Program: a Nemzeti Audiovizuális Archívum szolgáltatásai, a megújult ETO, az IFLA 2007-ben.
Kösz. Már csak egy apróság van hátra: HOL gyülekezzünk, baszod? A megyei könyvtár, khm, nem kicsi. Vannak emeletei neki. Meg részei.
…már ha péntek van egyáltalán. Nagyon kellemesen tudok aludni lázasan, erre jöttem rá. Csak kicsit árnyékolja be az örömömet, hogy 2-3 óránként felkelek fuldokolva, egyébként fél hétkor feladtam, nem feküdtem vissza. Ma elmegyek gyógyszarért, komolyan.
Egyébként Internalshadow hazaérkezett a nem tudom milyen eszmeiségből elkövetett hálidéjről, ez többszörösen is jó, mert edzettünk is, ami nagyon hiányzott, meg hozott ajándékot, ami nem kicsit volt zavarbaejtő, viszont jól meg lehet inni (ismer már az elvetemült). A teát is, meg a 80%-os rumot is. Utóbbiról csak annyit, hogy valami germán cucc, de nem Spitz és nem Stroh.
Sajnos ma reggel véletlenül megnéztem az exem blogját, ettől rohamosan baromi szar kedvem lett, de eszembe jutott, hogy Eleniornak össze kellene rakni egy jó kis blogot (galérikusat, miegymás, persze hogy WordPress lesz belőle), amitől rögtön jobban lettem. Attól meg, hogy ma hozzák az új gépegységeket, pláne.
És hurrá, hétvége. Másképpen: szakdogahegesztés.
Legutóbbi hozzászólások