Monthly Archive for október, 2007

Page 2 of 4

Helló, ez itt így megy

Üdv! Pár szóban szeretnék elmondani apróbb tudnivalókat az oldalammal kapcsolatban.

Ez nem tematikus blog, vagy ilyesmi. Arról írok, amiről kedvem van. Lehet, hogy elég kusza lett a tartalom, de ahogyan egy kitűnő barátom, LC megjegyezte: a blogolás szellemi maszturbáció, ami mint ilyen, eléggé értelmetlen és felesleges. Így hát nem kell csodálkozni semmin.

Van egy állandó vendégbloggerem, Apacs nevű. Néha zeneileg értekezik, máskor nem. Könnyedén kifundálható, hogy melyik bejegyzést ki írta kettőnk közül: van ott olyan a bejegyzések címe alatt, hogy “bejegyezte“, és a szerző neve. Ezen túl nyomravezető lehet a kategória, ami az ő esetében “Apacs sátra“. A többi az enyém, diktatúra van. Ezt a két roppant fontos információt azért kell megosztanom ebben a stílusban, hogy még véletlenül se keverjétek. Emellett ugyan mindez igen könnyen észrevehető, de a visszajelzések alapján igen kevesen fáradnak plusz két szó elolvasásával.

További szép napot!

Egy Indián az Őserdőben

Tegnap – vagyis pénteken – elmentem életem első capoeira edzésére. Mielőtt belekezdenék az élmény mesélésbe, itt egy rövid összefoglalás by me.

A capoeira ugyebár egy brazil harcművészet, amelyben a táncot, az éneket keverik a harccal. Még anno Brazíliában került kifejlesztésre, amikor is a Portugál rabszolgatartóktól megszökött rabszolgák (ugyan ki más) a dzsungelben kifejlesztették ezt a harcot. Szépen visszaszivárogtak a telepekre, és megtanították a többi rabszolgáknak a capoeirát. Hogy minderről ne szerezzenek tudomást a fogva tartóik, a zenével meg tánccal álcázták, így kívülről úgy tűnt, hogy csak táncolgatnak a jó népek. Aztán jött a felkelés, és jó páran megszabadultak a rabigától. Érdekes módon a capoeira még ekkor nem lett nemzeti sport. Sőt. 1930-as évekig tilos volt űzni, és főleg utcai bandák gyakorolták ezt a sportot. Ahhoz, hogy ne lehessen azonosítani őket, beceneveket találtak ki egymásnak (volt olyan, akinek 5-10 is volt). Aztán jött egy kis balhé, egy magas rangú politikus kicsi fiáról kiderült, hogy ő is bandázik, úgyhogy hajjaj gyorsan csináljunk valamit, és hopp legális lett a capoeira. Azóta elkezdődött a világkörüli hódítása, bár igaz, hogy nem olyan nagy mértékben mint pl. a kung-fu, vagy a karate, de ettől függetlenül itt van. Magyarországon 1999 körül kezdődtek az első edzések. Continue reading ‘Egy Indián az Őserdőben’

Forsyth: Ikon

Alig pár perce jutottam az Ikon című könyv végére – tartalmas olvasmány, ami egy sajátosan utópisztikus Oroszországba kalauzolja az olvasót. Legalábbis jórészt oda. A főszereplő egy hajdani CIA-ügynök, aki arcátlan aknamunkával töri derékba egy szélsőjobbos politikus elnöki ambícióját. A cselekmény az illető politikus fokozottan titkos uralmi terveinek eltűnésével indul el igazán. Miután bebizonyosodik, hogy a Fekete Manifesztum névvel illetett dokumentum valódi, egy félig-meddig titkos társaság elé kerül. A társaság tagsága a katonai, politikai, gazdasági elit tagjaiból áll össze, akik összekaparják, amijük van, és azt egy volt brit hírszerzőfőnök rendelkezésére bocsájtják. Azonban a besúgóktól, korrupt hivatalnokoktól, maffiatagoktól hemzsegő Oroszország még így sem könnyű falat…

A történetet úgy a legmagasabb politikai szinten, mint a kisemberek mindennapjain, vagy hírszerzők trükkjein keresztül lehet végigizgulni, mondjuk nekem ez nem igazán sikerült. De a szemöldököm gyakran felívelt, és ez mostanság messze több, mint amit könyvtől elvártam volna. Nem kétnapos olvasmány, de aki kedveli a komolyabb nekifutással élvezhető, de mégis szórakoztató irodalmat, hasznosan töltheti vele az idejét.

Pro: zseniális sztori, letisztult stílus, érezhető háttérmunka, előtérben áll az egyén
Kontra: jól eltalált, bár nem túl szerencsés átmenet az akció és a kémhistória között

T-micsoda

Csekkoltam a RIPE-nál egy IP-t, mert kíváncsi természetem van. Aszongya:

netname: MATAV-IPC-DSL-POOL
descr: T-Com Hungary Retail ADSL Client Pool
address: Hungarian Telecom

Vázzeg. Akkor most melyik is…?

Zöldség és Zsanett

Recepteket keresgéltem, jobbára vega kajákra összpontosítva. Bejött a képbe az uborka (amit majdnem annyira szeretek, mint a burmai embereket) és a cukkini. És szóval túrtam a google, hotbot, altavista, meg más keresgélőkön is, és kábé egymilliomodik találat aszongya “Égerházi Zsanett”. Meglepődtem, ilyen zöldséget nem ismertem eddig, Linné tata meg mintha latinosabb rendszertani neveket osztott volna. Nosza, klikk.

Kiderült, hogy a fenti néven vígan létező hölgy nem szakács, hanem egy színművész. Mint ilyen, ő is a testével keresi a kenyerét, csak az átlagnál kissé közvetlenebb módon. Megszemlélhettem néhány igazán baráti fotót, és rövid betekintést nyerhettem egy filmrészletbe, ahol ez a máskülönben bizonyára kitűnő fiatalasszony hogy is mondjam, khm, kivágta a pikket.

És ekkor megvilágosodtam! Rájöttem, hogy jön össze a mi Zsanettünk és a vegetáció! Nem, rosszra gondolsz, nem bele, jajdemalac. A látványról van szó. Szóval, reszelj le egy ökölnyi céklát, és nyomkodd össze kemény galacsinná. Óvatosan rakd egy salátalevél közepébe, és hajtsd összeúgy, hogy középen a cékla, két szélén kikunkorodóan pedig a salátalevél széle legyen! Rakj egy kávéskanálnyi tejfölt az egészre, majd vedd a bal tenyeredbe, és a jobb tenyereddel csapj egy közepeset a cuccra. Legvégső simításként a lelakott, trutymós, szétplöttyent valami közepébe bökd bele a mutatóujjadat, és húzd ki!

Ha farkasszemet nézel szerény alkotásoddal, nagyjából korrekt képet kapsz É. Zsanett pénzkereső szervéről.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum