Tegnap jártam szemésznél, ahol megint elmagyarázták, hogy lazán belevakulhatok az edzésbe. Hurrá, nem érdekel. Utána véreimmel pizzáltunk egyet, nagy kabaré volt.
Este Internalshadow birtokán összedugtuk a két gépet, és toltuk a Sacredet. Az ő sötét elf karaktere és az én törpém igen durva páros. Negyvenedik szinten probléma nélkül toltuk “silver” fokozaton, még egy-két játék, és mehetünk eggyel feljebb. Kiderült továbbá, hogy az ízesített Finlandia nem rossz. Azt hiszem, valami ribizli-szerű volt. Keveset aludtam megint.
Üdv! Pár szóban szeretnék elmondani apróbb tudnivalókat az oldalammal kapcsolatban.
Ez nem tematikus blog, vagy ilyesmi. Arról írok, amiről kedvem van. Lehet, hogy elég kusza lett a tartalom, de ahogyan egy kitűnő barátom, LC megjegyezte: a blogolás szellemi maszturbáció, ami mint ilyen, eléggé értelmetlen és felesleges. Így hát nem kell csodálkozni semmin.
Van egy állandó vendégbloggerem, Apacs nevű. Néha zeneileg értekezik, máskor nem. Könnyedén kifundálható, hogy melyik bejegyzést ki írta kettőnk közül: van ott olyan a bejegyzések címe alatt, hogy “bejegyezte“, és a szerző neve. Ezen túl nyomravezető lehet a kategória, ami az ő esetében “Apacs sátra“. A többi az enyém, diktatúra van. Ezt a két roppant fontos információt azért kell megosztanom ebben a stílusban, hogy még véletlenül se keverjétek. Emellett ugyan mindez igen könnyen észrevehető, de a visszajelzések alapján igen kevesen fáradnak plusz két szó elolvasásával.
További szép napot!
Tegnap – vagyis pénteken – elmentem életem első capoeira edzésére. Mielőtt belekezdenék az élmény mesélésbe, itt egy rövid összefoglalás by me.
A capoeira ugyebár egy brazil harcművészet, amelyben a táncot, az éneket keverik a harccal. Még anno Brazíliában került kifejlesztésre, amikor is a Portugál rabszolgatartóktól megszökött rabszolgák (ugyan ki más) a dzsungelben kifejlesztették ezt a harcot. Szépen visszaszivárogtak a telepekre, és megtanították a többi rabszolgáknak a capoeirát. Hogy minderről ne szerezzenek tudomást a fogva tartóik, a zenével meg tánccal álcázták, így kívülről úgy tűnt, hogy csak táncolgatnak a jó népek. Aztán jött a felkelés, és jó páran megszabadultak a rabigától. Érdekes módon a capoeira még ekkor nem lett nemzeti sport. Sőt. 1930-as évekig tilos volt űzni, és főleg utcai bandák gyakorolták ezt a sportot. Ahhoz, hogy ne lehessen azonosítani őket, beceneveket találtak ki egymásnak (volt olyan, akinek 5-10 is volt). Aztán jött egy kis balhé, egy magas rangú politikus kicsi fiáról kiderült, hogy ő is bandázik, úgyhogy hajjaj gyorsan csináljunk valamit, és hopp legális lett a capoeira. Azóta elkezdődött a világkörüli hódítása, bár igaz, hogy nem olyan nagy mértékben mint pl. a kung-fu, vagy a karate, de ettől függetlenül itt van. Magyarországon 1999 körül kezdődtek az első edzések. Continue reading ‘Egy Indián az Őserdőben’
Legutóbbi hozzászólások