Alig pár perce jutottam az Ikon című könyv végére – tartalmas olvasmány, ami egy sajátosan utópisztikus Oroszországba kalauzolja az olvasót. Legalábbis jórészt oda. A főszereplő egy hajdani CIA-ügynök, aki arcátlan aknamunkával töri derékba egy szélsőjobbos politikus elnöki ambícióját. A cselekmény az illető politikus fokozottan titkos uralmi terveinek eltűnésével indul el igazán. Miután bebizonyosodik, hogy a Fekete Manifesztum névvel illetett dokumentum valódi, egy félig-meddig titkos társaság elé kerül. A társaság tagsága a katonai, politikai, gazdasági elit tagjaiból áll össze, akik összekaparják, amijük van, és azt egy volt brit hírszerzőfőnök rendelkezésére bocsájtják. Azonban a besúgóktól, korrupt hivatalnokoktól, maffiatagoktól hemzsegő Oroszország még így sem könnyű falat…
A történetet úgy a legmagasabb politikai szinten, mint a kisemberek mindennapjain, vagy hírszerzők trükkjein keresztül lehet végigizgulni, mondjuk nekem ez nem igazán sikerült. De a szemöldököm gyakran felívelt, és ez mostanság messze több, mint amit könyvtől elvártam volna. Nem kétnapos olvasmány, de aki kedveli a komolyabb nekifutással élvezhető, de mégis szórakoztató irodalmat, hasznosan töltheti vele az idejét.
Pro: zseniális sztori, letisztult stílus, érezhető háttérmunka, előtérben áll az egyén
Kontra: jól eltalált, bár nem túl szerencsés átmenet az akció és a kémhistória között
Legutóbbi hozzászólások