Ritka gatya közérzettel keltem az erőtlen őszi nap orcámba hőbörgő hogyhíjjákjaira. A minapi döglődés nem szűnt meg teljesen, de azért nem igazán foglalkoztatott, pláne nem akadályozott a téma. Azért Ormányéknál poénból mértünk vérnyomást, 160/40 körüli érték jött ki, jól elröhögtünk rajta, hogy már nem is élek. Igen régóta elég nagy különbség van a két érték között. Na, ma tesóval elkúsztunk orvoshoz, valami papírt alá kellett pecsételtenie, aztán úgy esett, hogy szabályosan beköpött a dokinak. Aki annyit fűzött hozzá, hogy majd jól kapok egy agyvérzést. Mondtam, király, csak bementem hozzá. Habzó szájjal jöttem ki, egyrészt mehetek vérvételre, másrészt senki el ne mondja nekem, hogy hagyományos eszközzel 5 másodperc alatt pontosan lehet mérni vérnyomást. Azért a 300 forintért derekasan felhúztam magam. Hol kap az ember 300 HUF-ért ennyi mókát?!
A továbbiakban macskázás témája történt, a kölykök elszaladgáltak, el Bandi nevű pedig változatlanul elég mísze. Velem ellentétben ők megpróbálták élvezni a nyomorult sárga világító bogyó alig-alig melegét. Sötétedés után kábé egy órával kimásztam a ház elé rágyújtani, erre a két felnőtt méretű macs bemászott az ölembe. Aranyosak voltak, meg bújtak, de éreztem, hogy ez nem nekem szól, hanem a pulcsimnak inkább. Mégis kellemes kis csendélet volt. Doromboltak, meg ilyesmi. Életem ártatlan örömei.
Legutóbbi hozzászólások