Zajlik minden a maga módján. Lassan csak összeraktam ezt a nyomorult kinézetet (kép-ügyben feltétlen köszönettel tartozom Edravennek); lehetséges, hogy a WordPress magyarításának is a végére érek egyszer, a felén bőven túl vagyok. Léna közben átverekedte magát a zárótanításon; persze nyivákolt összevissza, de már akkor nyilvánvaló volt, hogy jelessel fogja megoldani. Meg kéne ünnepelni, de eddig egyikünk sem talált olyan vendéglátóipari egységet, ahol megfelelő zsíros kenyeret főznek hagymával. Pár hete összepattintottam a bajuszt egy idiótával (lásd korábbi postomat), aki azóta is lelkesen hazudozik a hátam mögött. Eleinte ezt aggasztónak találtam, de nem történt semmi különös. Két fogyatékossal kevesebb zaklat msn-en, viszont akikkel “jóban vagyok”, azokkal kapcsolatban változatlan minden. Amiből kiderül, hogy a kavaráshoz is ész kell.
A mai nap ismétlődő döbbenete: a görögöknél vásárolt mustár kacagva übereli az itthoni Globus cuccot, amiről eddig azt gondoltam, hogy milyen jó. Pedig nem is jó. Görögnek lenni jó. Eltekintve talán a nyelvüktől, de ezt ellensúlyozza a mindenféle tengeri herkentyűk zavarral fenyegető bősége. Csápos kaja rúlz.
Legutóbbi hozzászólások