Sort kerítettem Robert Merle könyvére, sokan oda-és-vissza voltak tőle, oly sokan, hogy kezdtem taplónak érezni magam, mert még nem olvastam. Szóval kölcsönkértem, tegnap éjjel pedig egy nekifutással végeztem vele. Nagyon olvasmányosnak találtam, igaz, a téma nem tetszett. Ki lett benne hegyezve a férfi-nő téma rendesen. Eddig csak ellenfeministának tartottam magam, mostantól felvállalom a hímsovinizmust. Csak azért nem köptem a lapok közé, mert nem az én példányom. Remélem, sohasem válik valóra Merle utópisztikus képzelgése, és a gyengébb nem sohasem kerül hatalomra. A könyv végkifejletét tekintve rosszabbak, mint mi. Atya-gatya, milyen jellemző: azok a nők, akik végül is egy földalatti szervezetet alkotva elérhetővé teszik a csak férfiakat pusztító kór ellenszerét, nem ám az egyenlőség szellemében teszik mindezt. Nem.
Nálam ugyan Merle az Állati elmékkel alapozott, és a Védett férfiakkal vakolta el magát teljesen, szóval tőle több könyvet nem óhajtok a kezembe venni, de olvassátok el, megéri a belefeccölt időt.
Pro: szaporodnak benne
Kontra: felviszi az agyvizet (ha állva szoktál pisilni)
Valamelyik nap messengeren beszéltem egy exemmel, vagyis, hmm, az exemmel. Néhány rövidebb mondat után rájöttem, hogy lényegében senki és semmi sem változott. Talán csak külsőre, kicsit. És persze a pozíció. Tíz perc után már vigyorogtam, mint a vadalma, mert elfelejtettem, miért kezdtem el írni neki. Abszurd. És persze a beszélgetés magva sem változott: indulatok jól-rosszul palástolva, illetve semmitmondásba öltöztetve. De azért semmiképpen nem nevezném kellemetlen szócséplésnek a dolgot.
Aztán kezdtek előjönni emlékek, igaz, nem hoztam fel a 99%-át. Most nyilván nem a kellemesekről van szó… olyanból ugyanis meglehetősen kevés maradt. De azért maradt. Néztem az egymás alatt sorakozó sorokat, és végigpörgettem lelki szemeim előtt elmúlt kapcsolatunkat, de hát ezt már számtalanszor megtettem, szóval nem sok újdonságot vettem észre. Persze, bánok pár dolgot, ezek a reakcióim. Nem amit elkövettem, hanem amik kimaradtak… Hülye érzés volt visszagondolni egyébként; mintha nem is hozzám tartoznának ezek a történések, mintha valaki más mesélné el. Continue reading ‘Flashback’
Tudni kell, hogy a hétfő, az minden napok legrosszabbja. Szerintem ez nem szorul magyarázatra… Ma mégis, mintha lett volna értelme felkelni.
Először is, sikerült ronggyá addonolni meg pluginelni a Firefox portable verzióját, ami a pendrive-on lakik (megkerülendő a könyvtári gépekre pattintott IE-t). Rettentően örülök neki, hogy működik, mert amúgy baromi sok minden le van tiltva a gépeken. Igaz, ha én rendszergazda lennék, sokkal több minden le lenne. Pölö nem értem, a könyvtári gépen hogy van pofája valakinek Destruction Derby-t játszani. Jól van, hogy most sok üres gép volt, de akkor is nyomják, mikor pedig baromira kéne a net (mondjuk vizsgaidőszakban). Na mindegy, lényeg, hogy feltoltam a FoxyProxy kiegészítőt, hát, valami tünemény. Alaposan meg kell majd sasolnom, mi merre hány óra proxy-ügyben, meg a beállításokat is, mivel tíz másodpercnél többet nemigen áldoztam rá, csak IP-t bedobtam a listára, aztán hajrá! Ha valaki vágja, mi a túróért kell (!) filterezni, szóljon már… Continue reading ‘Álomhétfő’
Legutóbbi hozzászólások