Tudni kell, hogy a hétfő, az minden napok legrosszabbja. Szerintem ez nem szorul magyarázatra… Ma mégis, mintha lett volna értelme felkelni.
Először is, sikerült ronggyá addonolni meg pluginelni a Firefox portable verzióját, ami a pendrive-on lakik (megkerülendő a könyvtári gépekre pattintott IE-t). Rettentően örülök neki, hogy működik, mert amúgy baromi sok minden le van tiltva a gépeken. Igaz, ha én rendszergazda lennék, sokkal több minden le lenne. Pölö nem értem, a könyvtári gépen hogy van pofája valakinek Destruction Derby-t játszani. Jól van, hogy most sok üres gép volt, de akkor is nyomják, mikor pedig baromira kéne a net (mondjuk vizsgaidőszakban). Na mindegy, lényeg, hogy feltoltam a FoxyProxy kiegészítőt, hát, valami tünemény. Alaposan meg kell majd sasolnom, mi merre hány óra proxy-ügyben, meg a beállításokat is, mivel tíz másodpercnél többet nemigen áldoztam rá, csak IP-t bedobtam a listára, aztán hajrá! Ha valaki vágja, mi a túróért kell (!) filterezni, szóljon már… Continue reading ‘Álomhétfő’
Tegnap este és ma délutánból este felé haladva Internalshadow mesélt Kultilag. Egy régebbi, Debrecenben már letesztelt karaktert irányítottam (vagy ő irányított engem…), de korábban összeraktam egy másikat. Ő most Internalshadow kezei közé került, és sokkal jobban kezelte NPC-ként, mint ahogyan én játszottam volna vele. Megalkotáskor csak körvonalas elképzeléseim voltak, de valahogy… élő lett, és ez volt a cél. Lényeg, hogy két nagyon is eleven és hangulatos karakterrel gazdagodtunk, egyelőre az Illúzióban benne. Írok is róluk nemsokára némi bemutatót. Egyébként naon régen játszottunk, és nem volt rossz. Milyen kár, hogy a legtöbb szerepjátékosnak köze nincs a szerepjátékhoz… elfelejtették már a nagy tápolásban, hogy a karaktert meg is kell személyesíteni. Azért maradtak, ha kevesen is.
A “hazugság emberei” kifejezést Ali vezette be, mint szakkifejezést a tróger emberállatfajtára. Jelzem, igen találóan, nekem csak annyi a dolgom, hogy kiterjesszem egy kicsit. Szóval van olyan ember is, akinek a hazugság kell. Nem osztja, csak hallani akarja. Nem emberek ezek igaziból, hanem valami szörnyen lecsúszott létezések. Na, ennyit róluk, lényeg, hogy nem járok még egy hete suliba, de már elegem van belőlük. Igaz, a hülyékből is, de van a legrosszabb fajta: a kettő fúziója. Akad ilyen is bőven. Continue reading ‘A hazugság emberei’
Na, ma kb. mindenkivel összefutottam, akivel érdemes szóbaállni a fősulin. Olyanokkal is, akikkel persze nem annyira. Edravennek odaadtam a 2 ungabunga linux lemezt. Egyesekkel teáztam, míg másokkal mászkáltam. Megismertem egy hivatásos buckalakót, viccen kívül. Némileg hülyén éreztem magam a teljesen átalakított “B” épületben a fősulin; szennyes egy elméje volt a tervezőnek. Undok tüdőszínűek a falak. Mással jobban mászkáltam, kaptam tőle teát és fújkáltam a kavalját (ez egy kutyák megverésére kitűnően alkalmas sípszerű izé). Beszélgettem a japántanárnénivel, telefonon is, élőben is. Nem gyenge upgrade-re szorul a magyarról angolra beszédkészségem, ez a tanulság. Az ifjú Dáfidhoz nem jutottam el, sajnos, pedig megígértem. Á, igen: egy tetszetős hölgynek a könyvtárban reflexből elengedtem valami gyík szöveget, mert unatkoztam, erre meg elpirult állítólag (ezt edzés közben előadtam Intenalshadownak, aki közölte, hogy undorító vagyok). Én nem vettem észre különösebben ezt az elváltozást. Aztán láttam egy másikat, épp felemeltem a fejem, és rögtön közöltam is, hogy húbasszameg. Nem valami menő csajozós szöveg, tudom, de sokkolt a külcsín. Ezek mutatják igazán, hogy vége a nyárnak; valahogy mindig a tél közeledtével kezdek élni. Általában ilyenkor kezdődik el valami, amit utóbb nagyon megbánok.
És hogy mi a kamarillázás? Kérdezzetek meg egy szerepjátékost, aki tolja a Vampire-t, tudni fogja 
Ma tényleg betyárosan jó napom volt. Minden aggasztóan fontos vackot sikerült elintéznem. A 3 hetes könyvtárgyakról készült naplót megoldottam két oldalban, ami viccesen kevés (az egy hetesről kb. négy oldalt szoktak kérni), ennek ellenére igen kedvező értékelést kaptam rá (style bonus). A TO-n sikerült minden muszájos tantárgyat felvenni, amikre majd nem járok be, de jó jegyet kapok, mert tanulok. Eltekintve talán a szigorlattól. Aztán felkúsztam a tanszékre leadni a naplovat. Itt kiderült, hogy megválogathatom, kihez megyek évközben gyakorlatra. Illetve nem válogathatok, hanem megmondtam, hogy hová akarok, és passz. Némileg privilegizált helyzetben vagyok. Kezd ez kissé frusztrálni. A könyvtárban is, a TO-n is, a tanszéken is (ja, az adminisztrátor hölggyel is jóban vagyok asszem). Mi lenne, ha nyalnék?
Van ennek egy trükkje. Nézzünk szembe a tényekkel, nem igazán járok be órákra. És valahogy mégis elvagyok, nem csupa kettesekkel. És emellett igazán pofátlan dolgokat is elnéznek nekem. És mivel istenadta őszinteségi rohamaim vannak, ráadásul kíváncsi is vagyok, megkérdeztem, miért. Hát megmondták: mert nem vagyok hülye, és tudok gondolkodni. Egyik tanerő szerint idegesítő, hogy a zárthelyik felét nem írom meg, viszont vizsgán tudok. Tök vicces, hogy ők próbálkoznak…
Amúgy jó lenne idejárni, ha nem lenne minden áldott évben egyre csicskább az elsős felhozatal. Nyüzsögnek, vihognak, nyerítenek, bizakodnak, nagyarcúak. Komolyan, ennyi nyomoroncot el sem tudtam volna képzelni. Bár csak kettőt kellett beiskolázni. Ezek a mai taknyosok nem tisztelik a kort és az erőfölényt. Az intellektuális fölényről nem is beszélve, bár már a kifejezés is túl komplex volna nekik. Kivétel a tiszteletnek. A szabályt majd erősítem.
Legutóbbi hozzászólások