Valahogy egy WMD szám címe jutott eszembe, mikor ránéztem az üres helyre, amit most éppen jelsorozatokká alakult gondolatokkal töltök meg. Az idő… hát, telik. És mostanában ez rettegéssel tölt el. Nem tudom, mi van velem – eddig nem volt még olyan várakozás, félelem, szerelem, bizonytalanság, amitől ne tudtam volna teljes lelki nyugalommal aludni. De napok, hetek óta rám-rámtör egy tehetetlen érzés, amit az idő visszafordíthatatlan múlása indukál. Több ez, és egyben kevesebb is, mint a félelem. Van benne egy kevés az elfojthatatlan, elementáris rettegésből. Része a tehetetlenség, amiért nem tudok gátat szabni a rohanó óráknak, napoknak. Continue reading ‘Túladagolt idő’
Legutóbbi hozzászólások