Monthly Archive for augusztus, 2007

Mostanában baromi onlájn vagyok. Ahogy egyre inkább kurkászom a netet, esik lefelé a tantusz, hogy mégis jobb az USA-ban élni. Ez a nyomorult ország netes lehetőségek tekintetében a béka valaga alatt tartózkodik. És ott is marad jó ideig. Némileg bosszant a dolog, ebből költözés lesz előbb-utóbb (inkább utóbb).

Az előző post kapcsán holmi konfrontálódás alakult, de lecsengett elég gyorsan, tekintve az álláspontomat, miszerint nekem van igazam, és mindenki másnak nincs (csak azoknak egy kicsi, akik egyetértenek velem). Kész-passz, nem fogok ilyen sületlenségekért sok kilométert utazni. Ahogyan azt Internalshadow magvasan megfogalmazta tegnap, a debreceni eresztésnek egy dobása van, de akkor nagyon hangulatosat kell prezentálni. Neki ugyanis elment a kedve az egésztől nagyrészt, és hát lássuk be, nekem is. Egyedül Razide eljövendő meséje iránt viseltetek némi reménnyel.

Apaccsal nemsokára nekiállunk zenét gyártani, vagy legalábbis valami zajt, kíváncsi leszek, milyen témákat talált ki. Róla egyébként még annyit kell tudni, hogy mostanában sokat idegeskedik.

Az utóbbi időben nem sok érdekesség történt; azon kívül, hogy ez a két nap az “aszittemhogy” időszak volt. Mindenki aszitte, és mindenki tévedett. Először is, én aszittem, hogy Internalshadow-ra (akit rövidítsünk IS-re, mert unom leírni) nem lesz nagy a 190-es karakteruha. Aztán közösen aszittük, hogy jó ötlet küzdőedzést tartani, mellesleg E. aszitte, hogy nem fogom felrúgni, csak mert nem úgy fogja a pajzsot, ahogy mondtam. Én aszittem, IS meg fogja fogni röptében. Aztán IS aszitte, hogy majd most abbahagyta a háta a fájást, én meg amellett, hogy aszittem, majd megint nem lesz nyoma annak, amit üt, asz is ittem, hogy másnap edzünk. LC-vel némi hajnalba fulladó eszmecsörte után aszittem, végre kialszom magam, de nem, mert Ormány anyukája aszitte, korán kelek (ez érdekes, mert tudja, hogy nem), de asz is itte, hogy örvendeni fogok az ébresztőnek. Itt jegyezném meg, hogy aszittem, a Cow and Chicken című rajzfilmopusz nyitózenéje jó csengőhang. Na mindegy, Ormány aszitte, majd én megoldom hiphopp a valaki nyomtatójának a gondját az ő gépén, amiről aszitte, hogy mintegy clairvoyance-jelleggel megérzem, mitől szar már megint. Töpp órás szopás után végre széttúrtam a nyomtató gyári driverét annyira, hogy működnie kellett volna (és én még aszittem, hogy a HP az egy cool gyártó), erre fel kiderült, hogy elfogyott a fekete tinta, de van színes. Közös megegyezéssel aszittük, majd színesből kikeveri valahogy a feketét. Ezután Ormány nyilván aszitte, hogy nyugodtan hokizhat a gépe előtt, ám én letöltöttem már a Fedora linux Live CD-t, mert az nekem ihaj! de jó lesz. Jó is, bár aszittem, lehet alóla piszkálni az NTFS-partíciót. Ez beletelt egy kis időbe. Hazaérve amúgy aszittem, kajálok egy jót.

A szép az egészben, hogy mindenki rákefélt.