A háromhetes könyvtárgyak megy ráfelé az agyamra korrekten. A matt, milliméter pontos, fém, és művi fa környezet a hangtalan légkondival, a papírszag… Valahogy olyannak érzem magam, mintha elsárgult papír lennék magam is – egy cikk talán, vagy egy üres keresztrejtvény, meghatározások nélkül. Mintha az agyam egy rubik-kocka lenne, amiről leszedték a színeket, és maradt egy üres, fekete kirakós – és sohasem lehet kirakni. Continue reading ‘Steril nyomás nappal…’
Legutóbbi hozzászólások