Hatalmas szociális szükségletektől vezéreltetve hárman kiültünk az erdőbe szombat éjjel. Terv szerint. A pénteki játékra kerékpárral kúsztunk be Nyíregyházára, vagyis félig vonattal; szerencsés döntés volt, ugyanis indulás környékén szakadt az eső, de nem amatőr módon. Mire beértünk Kewinhez, nem láttam a fáradtságtól, köszönhetően a 4-5 óra alvásnak és a korai kelésnek. Utána bevásárlás, majd huss, ki az erdőbe! Fogyasztottunk némi italt, összehordtunk minden hülyeséget, fejlesztettük az empatikus készségeinket és a szociális érzékenységünk is csillagászati magaslatokba emelkedett. Kora reggel “lökő kezek” gyakorlatokkal boldogítottuk egymást, ez nagyon mulatságos volt. Majd Internalshadow-val magunkra maradtunk, eltekintve kábé 500 kiló nyers hústól, ami visítozó gyerekek formájában jelentkezett (én nem tudom, miért kell állandóan üvöltözni ezeknek a kis sátánfattyaknak, de remélem, enni is így kérnek, hogy a szüleik agyára is alaposan rámenjenek). Tőlük enyhe rángást kaptam, ha a “Ricsi” név jut eszembe, rögtön ugrik a vérnyomásom. Személy szerint kezdtem kissé intoleráns lenni, meg random röhögőgörcsöket kaptam – na ekkor voltam ébren nagyjából 28 órája. Így hát ebben a kellemes környezetben aludtunk egy kicsit a padon (azért egy óránál tovább nem), mert csövezni jó, és hazabringáztunk. Idilli volt. Érdekes, hogy mennyire nem volt kimerítő a hazaút, pedig normális állapotomban megvisel tizenpár kilométer; és hát nem is sétatempóztunk. Na mindegy.
Most pedig megkívántam egy sört, de nincs.
Legutóbbi hozzászólások