Történnek dolgok, szépen, de nincs világmegváltó újdonság. Ezért nem is írok. Nincs kedvem fejtegetni dolgokat, nem akarok agyalni semmin.
Az utóbbi időben egyre jobb kapcsolatom van a húgommal. Ez meglepő, hiszen az utóbbi 20 év nem volt zökkenőmentes. Kénytelen vagyok levonni a következtetést: öregszünk. Valahogy békésebbek a dolgok.
A napokban szert tettem egy tracker progira, amit még fel kell fedeznem, bár a jó öreg FastTracker nyomdokaiban evez, szóval nem lesz nehéz. Előttünk a fényes jövő, sztárság, ilyesmi – Apaccsal zenecsillagok leszünk. Majd.
Dacára a korábbi esőnek, a szombat éjjel mégis száraz maradt, tehát megtartottuk szűk hárman a baráti hoppárét. Konkrétan berúgtunk, mint az állat. Apacs legalábbis már éjfél körül bólogatott, meg kiparkolta hűteni a rókát; nekem ilyen gondom nem akadt, viszont egy óráig tartó rohamom volt, amikor is ötpercenként rohangáltam pipilni. Aztán Apacs taxi útján hazatért törzsének wigwamjába, mi meg maradtunk ketten. Folytattuk, amit elkezdtünk, egyesek csúszdáztak, én meg merengtem, mert ilyen állapotban a szokásosnál is bölcsebb vagyok ám. Csak úgy jöttek elő a nagy igazságok. Reggel 5-6 körül szívélyes búcsút vettünk egymástól. A vicces, hogy hazafelé úton lettem nagyon koki hülye. 12 óra alvás helyretett.
Tudtam előre, ha valamit eltervezek, ami véletlenül jól esne, tuti közbejön valami. Hát persze, megérkezett az eső, pedig tökjó lett volna valami nyugis szabadtéri helyszínen inni némileg. Ahogyan a Blöff (Snatch) című remekműben kifejtették, a nyúl b.hatja… élesben, hátulról.
Ámde véget ért a gyakorlat, pedig én szerettem ám ekkora elánnal semmit sem csinálni. Nem baj, lesz három hetes verzió belőle így a nyáron.
Készült el Bandiról egy sztárfotó, kapáslövés telefonnal.
Legutóbbi hozzászólások