Jelenleg egyhetes könyvtári gyakorlatom első napját töltöm lelkesen a Nyíregyházi Főiskola központi könyvtárának olvasótermében. A gyakorlatvezetőm elég kedves, meg ilyen kamarillás hülyeségek, de nem érzem az együttműködés szelét. Kicsit elvarázsolt az elméje neki.
Dolgoznak egyébként ezek, mint a gép. Az iwiw-en. Egymás unokája, de jó, milyen aranyosan sz*rik, meg egymásnak kell ugyanazon a gépen üzenetet küldözgetni, satöbbi. Pfuj. Hab a tortán, hogy az általam leginkább utált nyomoronc banya is errefelé tobzódik. Pfuj megint.
Később:
Pfuj.
Néha érdekes érzésem van. Bizonyára van valamilyen orvosi szakszó rá… Legutóbb átütő erővel egy hűvös reggelen gondolkodtam kissé inhumánul. Bizarr helyzet volt: a mellettem békésen szuszogó karcsú női testen futottak fel és alá ujjaim, miközben a reggeli fényt méregettem rövidlátóan, hunyorgás nélkül. Mellkasomhoz forrón simult az alvó leány, s ez ugyanolyan jóleső volt, mint a hátamat cirógató hajnali hűvös. Idilli helyzet – közben elmémet a pusztulás képei töltötték meg, ahogyan a következő szerepjátékos kaland részleteit boncolgattam magamban. A legmorbidabb, legidegenebb képzetek rajzottak homlokom mögött. Terveztem, kombináltam, magammal veszekedtem, mozdulatlanul. Minden simításhoz a gerinc árkán egy-egy elmeromboló borzalom, minden hajborzoláshoz egy-egy rémlátomás társult.
Aztán felébredtünk. Én legalábbis.
Vasárnap érkeztünk debreceni szerepjátékos programunkra; aznap Kult rendszerben Internalshadow kontra jómagam meséltünk; rajtunk kívül jelen volt még E. és az bézbólsapkás srác, aki hajadonfőtt jelent meg. Utóbbi egyén üde színfolt, fergeteges játékával méltán kiérdemelte elismerésünket, és azt hiszem, a többiek nevében is nyilatkozom: bármikor szívesen látott tagja játéküléseinknek.
Érdekességképpen ott is aludtunk. Éjjel átnéztünk a Fácánba… khm, érdekes eredménnyel és mérsékelt élvezettel. Csocsóztunk, sakkoztunk, ilyesmi. Kicsit visszavetette a gyönyört a drogos kölök, akivel ordítania kellett a csaposnak, hogy ugyanmá’ ne a pulton tekerjen. Támogattam, ennyit mondhatok.
Másnap agyhalál ébredés, nyitva tartó hús-a-kifliben árus, agresszív napsütés jellemezte a délelőttöt. Utána meg ment tovább a játék.
Egyébként elkezdtem olvasni egy Wodehouse-könyvet. Átmenet a csicskaponyva és a sziporkázó férc között, némi szellemmel spékelve. Szerintem.
[exer]: a név az ember
Legutóbbi hozzászólások