Tegnap beüzemeltem Brigittát. Ő a légypapír. Ragad. Tegnap még szégyellősen kunkorodott, mára azonban úgy tűnik, megszokta a helyét, és bátran kiegyenesedett. Habár még van egy kis szűzies kanyar benne, érzem, egymásra leltünk. Első áldozata egy molylepke, de hát kicsiben kell kezdeni.
Monthly Archive for május, 2007
Nos, ismét csak élménybeszámolót tartok; Elenior jót mesélt, bár nagyon kizökkent a Kult világából, azért szeret élveztük. Megoldotta, hogy bármikor belerángathasson minket egy jó Elenior-fajta nyers rettegésbe. Remélem, valóban hozza majd az elvárt színvonalat.
Van a környező falvak egyikében egy hithű barantázó, ma éjjel felrúgtam, mint a sz**t, de nem siettek a segítségére. Pedig hát kicsit ittas voltam, de biztosan irritálta, hogy kiröhögtem, noha csak egy doboz cigit akartam vásárolni. Ő totálisan ős-turbómagyar volt. Rá is b*szott. Nem ártana már lassacskán felfogni, hogy 2000 év harci tapasztalatával szemben nehezen áll meg max. 20 éves röhej; valamint az erőltetetten 18. századi technológia nem igazán hatékony a 21. század vívmányai ellenében. Hasonló edzettségi szintet feltételezve; ha valaki köpködéssel tölt 55 évet, az tudni fog. Köpni. De azt nagyon. Ám, csak köpködni.
A héten oktatómmal nemcsak összevertük a bajszunkat, hanem elutaztunk Rakamazon keresztül Tokajba is, ahol rágyújtottunk, majd kisebb bonyodalmakkal hazatértünk Nyíregyházára. Mondhatni emlékeket ébresztett bennem az út (sok[k]félét), rengeteg szeretet sugárzott énem felében. A fény gyermeke vagyok. A másik felem erőteljesen koncentrált a jármű mellékes rakományára. Nos, ő nem a fény gyermeke. Tudjátok 
Node megállni nem lehet. Pedig szívesen megálltam volna beszélgetni…
A vasárnapi Call of Cthulhu témája is jól sikerült, szerintem; igyekeztem játékosaimnak mozgalmas, gondolkodtató, megerőltető, kétségbeejtő szituációt biztosítani. A célom az, hogy a rendszeres játékosok által megszemélyesített karakterek lassacskán koherens csapatot alkossanak, és egymásra támaszkodva, a másik erősségeire építkezvén oldják meg a rejtélyeket. Úgy hiszem, jó úton járunk.
Barátnémmal sajna keveset beszéltünk az elmúlt napokban. De nem is piramidális probléma ez; ismerjük egymást régóta. Hehe, kíváncsi lennék rakamazi ex-barátnőm véleményére, ő is ismeri, közelről 
Node ne keverjük az idősíkokat, carpe diem. Nem tudom, hogy vajon miért szerepjátékozik velünk 
Remélem, élvezi az üléseket. Kissé fura a feltételezés, nem csak nekem. Be’lárnnyal ezt már tárgyaltuk. Hasztalan.
Apacs élménybeszámol:
Tegnap voltam Quimby koncerten. Ingyenes, a városközpontban, a drágalátos Nyíregyházi Kossuth téren. “Panem et circenses” ahogy tartja az a régi jó római mondás,és ez teljesen igaz volt tegnapra is. A Quimby maga jó volt, bár annyira nem vallom magamnak a zenei világukat, meg albumokat meghallgatva erősen befordító drogos zene. Viszont koncerten teljesen mások voltak. Bulis rock&roll feelinget tolták rendesen a srácok, és még nekem is átjött az érzés, bólogattam meg ringatóztam a lábammal a ritmusra. Egyszóval jó volt, nekem tetszett.
Viszont ami rendkívül megragadta a figyelmemet, az a különböző fajtájú, korosztályú és szubkultúrájú emberke. Volt ott minden, kérem szépen! 14 éves emo kölyköktől kezdve, 30 éves középosztálybeli emberke, aki kiráncigálta barátnőjét, hogy kultúrálódjon. Érdekes volt… tényleg igazam volt (meg eredetileg anyám mondta azt a bölcs római mondást), a népnek akartak kedvezni egy kicsit ezzel. Nem tudom, hogy minek, de van egy olyan rossz érzésem, hogy hamarosan sz*r fog kerülni a ventillátorba… lehet, hogy valami nagy és rossz dolog fog történni… én meg szövögetem az összeesküvés elméleteimet.
Paranoia rulez.
Nevet változtatok Apacs-ról: Hátamögé Sűrűn Tekintő leszek.
Legutóbbi hozzászólások