Néha érdekes érzésem van. Bizonyára van valamilyen orvosi szakszó rá… Legutóbb átütő erővel egy hűvös reggelen gondolkodtam kissé inhumánul. Bizarr helyzet volt: a mellettem békésen szuszogó karcsú női testen futottak fel és alá ujjaim, miközben a reggeli fényt méregettem rövidlátóan, hunyorgás nélkül. Mellkasomhoz forrón simult az alvó leány, s ez ugyanolyan jóleső volt, mint a hátamat cirógató hajnali hűvös. Idilli helyzet – közben elmémet a pusztulás képei töltötték meg, ahogyan a következő szerepjátékos kaland részleteit boncolgattam magamban. A legmorbidabb, legidegenebb képzetek rajzottak homlokom mögött. Terveztem, kombináltam, magammal veszekedtem, mozdulatlanul. Minden simításhoz a gerinc árkán egy-egy elmeromboló borzalom, minden hajborzoláshoz egy-egy rémlátomás társult.
Aztán felébredtünk. Én legalábbis.
Legutóbbi hozzászólások