Jé ügynök a húgom tulajdonképpen, noha ez a tény egyikünket sem késztette semmi testvéries dologra 18 hosszú éven át. Node telik az idő, és 2007-től már Jé is legálisan alkoholizálhatna az USA-ban, egyszóval, öregedünk. Igaziból azóta vagyunk ilyen meghitten, mióta jelenlegi párjával össze van jőve; jó hatással van rá. Vagy mi [kaptam Jétől két rövidgatyát amúgy, és ez szívet melengető dolog ám]. Continue reading ‘Jé ügynök’
a dolgozó ember keveset szól
Monthly Archive for május, 2007
Hovatovább elözönlenek minket a macskák. Van négy szőrös kis gazember, akik elérték az ugribugri kort. Ha már elérték, tesznek is róla, hogy ne unatkozzanak. Van egy csíkos kis fenevad, aki ha valami csosszanó hangot hall, mindig ugrik felfelé, négy lábbal egyszerre, de annyira nem érdekli, hogy meg is nézze a zajforrást. Jókat röhögök. Van egy másik vonalkódos jószág, aki világbajnokul tud ülve nézni. Lenyűgöző, ahogy csak ül, és néz. Tesóék elnevezték Csáng-nak. Mondjuk néha eléggé csík a szeme. Continue reading ‘Macskatórium’
Internalshadow-val megnéztünk két filmet; az egyik a Borat – kissé többet vártam, de nem volt rossz (mondjuk a jó sem ilyen). A másik meglehetősen koros darab: A sakál napja, nem összetévesztendő az ámerikai verzióval. Tetszős volt. Habár igazság szerint én a franciákból nem néznék ki ennyire aktív szürkeállományt. Kimaradt még a Füstölgő ászok, aminek tök kommersz címe van. De lőnek benne, mint a disznó. Remélhetőleg.
Tegnap beüzemeltem Brigittát. Ő a légypapír. Ragad. Tegnap még szégyellősen kunkorodott, mára azonban úgy tűnik, megszokta a helyét, és bátran kiegyenesedett. Habár még van egy kis szűzies kanyar benne, érzem, egymásra leltünk. Első áldozata egy molylepke, de hát kicsiben kell kezdeni.
Nos, ismét csak élménybeszámolót tartok; Elenior jót mesélt, bár nagyon kizökkent a Kult világából, azért szeret élveztük. Megoldotta, hogy bármikor belerángathasson minket egy jó Elenior-fajta nyers rettegésbe. Remélem, valóban hozza majd az elvárt színvonalat.
Van a környező falvak egyikében egy hithű barantázó, ma éjjel felrúgtam, mint a sz**t, de nem siettek a segítségére. Pedig hát kicsit ittas voltam, de biztosan irritálta, hogy kiröhögtem, noha csak egy doboz cigit akartam vásárolni. Ő totálisan ős-turbómagyar volt. Rá is b*szott. Nem ártana már lassacskán felfogni, hogy 2000 év harci tapasztalatával szemben nehezen áll meg max. 20 éves röhej; valamint az erőltetetten 18. századi technológia nem igazán hatékony a 21. század vívmányai ellenében. Hasonló edzettségi szintet feltételezve; ha valaki köpködéssel tölt 55 évet, az tudni fog. Köpni. De azt nagyon. Ám, csak köpködni.
A héten oktatómmal nemcsak összevertük a bajszunkat, hanem elutaztunk Rakamazon keresztül Tokajba is, ahol rágyújtottunk, majd kisebb bonyodalmakkal hazatértünk Nyíregyházára. Mondhatni emlékeket ébresztett bennem az út (sok[k]félét), rengeteg szeretet sugárzott énem felében. A fény gyermeke vagyok. A másik felem erőteljesen koncentrált a jármű mellékes rakományára. Nos, ő nem a fény gyermeke. Tudjátok 
Node megállni nem lehet. Pedig szívesen megálltam volna beszélgetni…
A vasárnapi Call of Cthulhu témája is jól sikerült, szerintem; igyekeztem játékosaimnak mozgalmas, gondolkodtató, megerőltető, kétségbeejtő szituációt biztosítani. A célom az, hogy a rendszeres játékosok által megszemélyesített karakterek lassacskán koherens csapatot alkossanak, és egymásra támaszkodva, a másik erősségeire építkezvén oldják meg a rejtélyeket. Úgy hiszem, jó úton járunk.
Barátnémmal sajna keveset beszéltünk az elmúlt napokban. De nem is piramidális probléma ez; ismerjük egymást régóta. Hehe, kíváncsi lennék rakamazi ex-barátnőm véleményére, ő is ismeri, közelről 
Node ne keverjük az idősíkokat, carpe diem. Nem tudom, hogy vajon miért szerepjátékozik velünk 
Remélem, élvezi az üléseket. Kissé fura a feltételezés, nem csak nekem. Be’lárnnyal ezt már tárgyaltuk. Hasztalan.
Legutóbbi hozzászólások