exerblog

Internalshadow megint jobban ráér, így ma már edzettünk is. El kell mondanom, hogy az utóbbi fél évben rettentő csicskán edzettünk. Becsúszott a téli vizsgaidőszak, ami bár nem volt túl mozgalmas, valahogy mégis kimerítő volt. Meg semmihez sem volt kedve senkinek. Aztán alig valami mozgás, és megint nagy kihagyás. Emberek, ami csicskaság itt ma volt… azt sem tudtam, merre köpjek. Igaz, nem meglepő az erős visszaesés. Meg nem is reménytelen. A küzdelem viszont egy szégyen volt. Gyalázatos. Alig negyedóra alatt kábé majd meghaltunk a légszomjtól, meg ilyesmi. Bónusz: a rengeteg kihagyástól elkezdett visszaalakulni a kezem az eredeti kis kecses valójába, a seikenem eltűnőben. Kemény és fájdalmas lesz visszahozni a régi formát.