Elhagyatott gyártelep volt, ahol a diszkóklónok serege gyülekezett. A kihalt épületek közötti felhólyagosodott aszfaltot számtalan kislibazöld nájk cipő és kacsaorrú csizma tapodta – ritmusosan persze, mert a dizájn az dizájn. A félreeső telepet rozsdálló kerítés vette körül, ám a közepe táján hatalmas és igen színes plakát hirdette büszkén: “Agresszor-party, csak ma este – egyet leüt, kettőt ihat!” A plakáton volt egy rózsaszínű csík és egy lerühedt nemzetiségi örömlány is, nem csoda hát, hogy bár alig volt este tíz, már százak – mit százak, ezrek – gyülekeztek az épületek által közrefogott nagy téren. Menő szövegek, pia- és cigitarhálás, tuti csajozós dumák és még tutibb lekoptató frázisok olvadtak össze fülbántó zúgássá. A vészjósló zsongás az égő marihuána és a mosatlan hónaljak bűzével keveredve riasztó és sokkoló hangulatot keltett, amit az egybegyűltek színpompája csak fokozott. Néhányan elestek a rengeteg földre köpködött váladékon. Középen egy – egyelőre – üres pódium állt; néha egy-egy beszívott kis picsa fel akart rá mászni, hogy nagyobb közönség előtt égethesse magát kilógó úszógumijával és 17 év alatt lógóssá vált emlőivel, de a pódium körül őrt álló marcona, 50 kilójuk és 170 centis magasságuk nyújtotta erőfölényük biztos tudatában pózoló vaxos hajú kisebbségi férfiak lerángatták őket sokatmondó, ám fölöttébb trágár kifejezések közepette – néhányuk szerét ejtette némi tapizásnak, de ez igazán fel sem tűnt senkinek. Kis idő múlva egy vélhetően és eredetileg hímnemű egyed lépett a pódiumra. Continue reading ‘Utópia: a klónok bukása’
Friss
Kategóriák
- Apacs sátra (23)
- Képregény (13)
- Miegyéb (184)
- Mindennapok (425)

Legutóbbi hozzászólások