A mai japán órán elkezdtem az új programomat, aminek lényege, hogy ne vigyorogjak a hülyeségen, hanem kiröhögjem, és minősítsem. És elvtelen módon fogom mindezt tenni. Nyugodtan tarthatnak gecinek. Nagyon tele van már mindenem azzal, hogy a legidiótábbak is azt tartják magukról, hogy nem is idióták, mikor pedig de. És azért hiszik el, hogy ők okosak, vagy legalábbis valakik, mert a többi barom veregeti a bucijukat, hogy neeeem, dehogy vagy te idióta. Szóval egymásnak bizonygatják, hogy nem totálisan alkalmatlanok bármilyen “értelmiségi” szerepre ill. feladatra, és ezt el is hiszik egymásnak. Continue reading ‘Stílusváltás’
Legutóbbi hozzászólások