Trashmetal mindenkinek! Vasárnap a mostanra megszokottnak tekinthető debreceni szerepjátékos partit tartottuk – megint én meséltem (StarWars-t), ennek dacára állítólag nem volt rossz. Mindenesetre főztem egy jó vájling (de hülye szó) kaját, 5 liter teját, szóval nekikészültem emberül. A napi bónusz a 4 doboz szusi lett (a producer: Internalshadow). Na a szusiról tudni kell, hogy álomszépen meg van csinálva, viszont oltári büdös. Nem, nem a nyers hal miatt. Az alga az oka. Noha nagyon király wasabit adtak hozzá, és a szójaszósz is meglehetősen kiváló volt, azért a maki szusi az valahogy túl organikus étel. Ez lehet, hogy hülyén hangzik. De megpróbálom ábrázolni. Continue reading ‘Szusi, Vader, szülinap’
Igen érdekes figyelemmel követni saját magam, ahogyan és amiben változom, mióta nincs asszonyom. Félreértés ne essék, nem baj ez, de érdekes. Mert az ember alapvetően társas lény, és ha megfosztják, illetve megfosztja magát a társaságtól, kezd… nos, nem teljesen ember lenni. Antiszoc viselkedési minták halmaza. Ruha, kommunikáció. Utóbbinál a beszéd: erősen szlengesített, offenzív stílus – verbális agresszió. Testbeszéd zárkózottságról, rejtett agresszivitásról árulkodik. Aztán meg elhatárolódás a “csordától”. Holott – tetszik, vagy sem – ők vannak többen, és néhanap a csorda tagjának néznek. A tizenévesek ostoba felháborodásával szemben ezt már csupán üres mosollyal veszem tudomásul, még a lenézés is hiányzik. Nagyon fontossá lett a túlélésre való felkészülés, bármi áron.
Eh, nem tudom jól megfogalmazni. Ez itt persze negatív trutyinak tűnhet, de fura módon nem érzem annak, semmiképp – tulajdonképpen jó ez így. A kérdés csupán az, minek írtam ezt ide? Na mindegy, hadd legyen.
Nem jó ez sehogy sem. Évente egyszer szedek össze valami kórt, de akkor aztán…
Na mindegy is, roppant izgalom tombol mifelénk: hugger kimázoltatta az ő szobáját. Tehát mindenkinek vigyázállás, és megcsodálni. Szép narancssárga. Komolyan. Ha tíz percig nézném a falat, epilepsziás görcsöt kapnék.
Ami viszont bosszantó, hogy még mindig nem jött meg a várva várt postai küldeményem, pedig nagyon pezsgek. Irgumburgum.
Ismét Debrecenben jártunk, ahol is megnézhettük Elenior kiállítását. Tulajdonképpen ábrázolt dolgokat, és ezek a falon lógnak. Nézzétek meg! A Mezonban van, az emeleten. Voltak majmok is. Úúúúk.
Persze a Yamato megint nagy dobás volt. Tavaly sem voltak éppen unalmasak, vagy gyengék, de az idei műsor, a Shin-on nagy előrelépés. Sokkal profibb, pontosabb, szervezettebb, ütősebb – ha ez egyáltalán lehetséges. A hangzással ugye eddig sem volt baj, mostanra a látvány is nagyon színvonalassá érett. Ami talán kicsit negatívum: lényegesen “európaiasabbnak” éreztük őket. Ezt azonban bőséggel kárpótolta az ének. Mert bizony, volt az is; számomra az a rész marad a legemlékezetesebb.
Ja, már megint beteg vagyok. Durván.
Ma olyan szürke minden, mitha elszivárgott volna a színek esszenciája a környezetemből. Akut látásromlás, vagy torzul a valóság – egyre megy, rányomta a hangulatomra a bélyegét. Meglehetősen. Semmihez semmi kedvem.
A tegnapi Star Wars véleményem szerint jól sikerült, úgy vettem észre, nem volt problémája egyik játékosnak sem. Nem érzem úgy, hogy különösebben kitettem volna magamért, de azért én is élveztem.
Holnap megyünk Yamato-ra, kíváncsi vagyok az új műsorra.
Legutóbbi hozzászólások