A japántanárnéni rendezett egy amolyan előkarácsonyi / szemeszterzáró partit, amire meghívta a full csoportot. Már a lakására. Melyik itteni tanár tenné ezt meg?
Kilencen voltunk ott háziasszonyunkon kívül, ebből két gyerek magántanítvány volt. A tancinéni megadta a módját: kimonóba tette a testét, főzött egy tonna japán cuccot, csinált por-teát, volt japános ropogtatnivaló, meg volt ital (az persze magyar bor meg pálinka, de volt szaké is, hehe). Összességében véve roppant hangulatos kis összeröffenés lett. Continue reading ‘Szemeszter-záró buli á la Sachi’
Végre, megint dolgozik a host. A történet a következő volt: pár idióta erről a hostról elkezdte phising-olni az e-Bay-t, amin a 110mb.com domainszolgáltatója kibukott, és leállította a névszolgáltatást. A phising egy afféle adatlopós tevékenység, akit érdekel, nézzen utána; a lényeg, hogy a hozzá nem értő tudatlanok átveréséről és személyi adatainak megszerzéséről van szó, tehát a számítógépes bűnözés egy formája. Azt nem értem (és mások sem), hogy ezért miért kell mindenkinek szívnia, de a lényeg, hogy helyreállt minden. Persze a 110mb most át fogja tenni magát egy másik névszolgáltatóhoz, úgyhogy ki tudja, mi lesz.
Ismételten hozta az olvasóterem a formáját: dögunalom. Fontolgatom, hogy térdenállva könyörögjek egy részmunkaidős állásért. Ma tök egyedül voltam javarészt, illetve a gyakvezető néni kb. 10 percet tartózkodott a pult mögött. És a vége felé csak azért is megtalált egy csaj, keresett kb. 30 folyóiratot, különböző évfolyamokból, na ez gatya volt. A bekötött újságok eléggé súlyosak 
és ma még csak a felénél tartott. Persze kiderült, hogy ő már többször látott engem a fősuliban, egyem meg a szemét. Több tizedmásodperc gondolkodás után azonosítottam az arcot: épp ma láttam a fénymásolónál, amint pislog, és céloztam az esetre, de állítólag ő már korábban és többször is. Na ba… meg. Megkérdeztem, hogy ilyen jellegzetes képem van-e, mire azt nyilatkozta: ááá, nem, csak. Értem én. Ott is hagytam, vacakoljon a másik felével ő. Úgyis lejárt a “munkaidőm”. Engem ne nézegessen senki, a hétszázát neki.
Ja, meg vettünk porcelán teás vagy szakés csészét – mindegy, mire való, szerintem mi inni fogunk belőle. Meg lett lótuszos füstölőm is. És sikerrel vettem az adatbázis témáját, nem kell gyakjegyet védenem, kollégák. Tessék velem örülni.
Jelenleg az NYF könyvtárának olvasótermében nyűvöm a billentyűzetet, mellesleg kissé leharcolt állapota van neki, de működik, és ez a lényeg – manapság egy billentyűtől elvárás nincs is több. Continue reading ‘Gyak(ás)’
A tegnap igazán érdekes volt. Egyfelől több ponton szembesülnöm kellett azzal, hogy Internalshadow-nak (aki igazán kitalálhatna egy rövidebb nevet) megint csak igaza volt, másrészt meg könyvtárgyakon egész jó. Voltam gokartozni, hát az valami állat egy dolog. Kívülről nem néz ki valami nagy dobásnak. Meg aztán nekem szilárd meggyőződésem volt, hogy én abba bele nem teszem a seggem. Aztán de igen, mert J rábeszélt, és gyaaaa… Igaz, így elsőre elég csicska voltam, de majd hehe 
Ja, megkérdeztem a srácot, aki épp futtatta a boltot, hogy: – Mit kell tudnom? -, erre ő: – Megy mint az állat! – na király, gondoltam, és az lett. Tényleg megy, mint az állat. Egy gyors állat. Előtte J ügynökkel ázsiateaházaztunk, ahol is bérelhető vízipipa van, ami egy érdekes jószág, mert szívod a füstöt, és nekünk speciel epres volt, tehát jön az eper, vagy mi. De még mindig nincs japán portea.
Meg aztán vannak itt különfelle küszködések, azaz némelyek küszködtetik a különfellét. Mert cirkusz nélkül nem élet az élet.
Legutóbbi hozzászólások