Ismételten hozta az olvasóterem a formáját: dögunalom. Fontolgatom, hogy térdenállva könyörögjek egy részmunkaidős állásért. Ma tök egyedül voltam javarészt, illetve a gyakvezető néni kb. 10 percet tartózkodott a pult mögött. És a vége felé csak azért is megtalált egy csaj, keresett kb. 30 folyóiratot, különböző évfolyamokból, na ez gatya volt. A bekötött újságok eléggé súlyosak 
és ma még csak a felénél tartott. Persze kiderült, hogy ő már többször látott engem a fősuliban, egyem meg a szemét. Több tizedmásodperc gondolkodás után azonosítottam az arcot: épp ma láttam a fénymásolónál, amint pislog, és céloztam az esetre, de állítólag ő már korábban és többször is. Na ba… meg. Megkérdeztem, hogy ilyen jellegzetes képem van-e, mire azt nyilatkozta: ááá, nem, csak. Értem én. Ott is hagytam, vacakoljon a másik felével ő. Úgyis lejárt a “munkaidőm”. Engem ne nézegessen senki, a hétszázát neki.
Ja, meg vettünk porcelán teás vagy szakés csészét - mindegy, mire való, szerintem mi inni fogunk belőle. Meg lett lótuszos füstölőm is. És sikerrel vettem az adatbázis témáját, nem kell gyakjegyet védenem, kollégák. Tessék velem örülni.
Legutóbbi hozzászólások