Na, valahol itt lett tele a hócipellőm a freebloggal. Mit ne mondjak, marha idegesítő úgy blogolni, ha minden bejegyzést háromszor kell elküldeni, és még akkor sem megy. Szóval most itt tartunk.
A 110mb.com most már több, mint egy éve jól megy; nem akarok váltani.
Rejtélyes és alattomos kórság ostromolá zsenge habtestemnek erős templomát. Vajh miféle átokverte nyavalya lehessen ez, mi ily rettenetes módozattal gyötöré testi valóm, és keseríté meg napjaim? Lehessen-e mindazonáltal fölébe kerekedhessem?
Tudja vala az rosseb.
Nos, reggel ötkor kelés, aztán tipli a vasútállomásra: így kezdődött a nap.
Amit mindenkinek tudnia kell, az az, hogy ha 7:00 előtt kelek (hangsúlyozom: ha – mert általában erre a mutatványra képtelen vagyok), akkor vért iszok. Na nem ám vérkomolyan, csak úgy módjával, leginkább verbálisan – az őszinteségem és a cinizmusom együttesen a pofátlan kötekedés határát szokta súrolni. Felülről, természetesen. Continue reading ‘Beszámolós’
Gyanús, nagyon gyanús. Kezd minden terv szerint menni, a jegyeket is megvettük, satöbbi, valami nem stimmt, érzem. A hal mindig a fejétől, de hol a hal?!
Szombaton csak így lazán megyünk a japán nagykövetségre, mert épp ott lesz dolgunk, hehe. Valójában a nekünk japán nyelvet tanító tanárnéni meghívott valami versenyt meghallgatni, de akkor is. Egyfelől legalább megvan a szombati program, másfelől pedig ott még úgysem jártam. Van egy olyan megérzésem, hogy ez sem lesz gyalog-galopp, biztos történni fog valami, mert ugye én semmit sem tudok normálisan megcsinálni.
Egyébként is, hosszú nap lesz ez ahhoz, hogy ne essen meg velünk semmi vicces. Na majd tudósítok. Mellesleg jelenleg azon filozofálok, vajon díszmagyarba, vagy csak laza átlagcuccba rittyentsem magam – ugyan a tancinéni azt mondta, nem kell extráskodni, de mégis, nem a kocsmába megyünk (hamarabb).
Ma megvesszük a nagy vonatjegyeket.
Legutóbbi hozzászólások