Megint rámtöre a “nem-is-kellene-nekem-egyedül-lenni-a-cica-rúgja-meg” életérzés, nahát. Vonok vállat rá, mosoly fagyott, sör a hűtőben. Belegondolva a legutóbbi próbálkozásba, jobban is járok így. Lehet, hogy az csak egy álom volt, helyenként rém. Cseppekben adagolva, nagy fogakkal, vagy tudákosan. Ja, biztosan álom lehetett. Jó részekkel. ÖrökTavasz HarciMarci. Kutyák. Zassz. Ex. Most már, ugye. Alighanem reciprok-ciklusú medve lehetek. Nyári álom, szagra aligha. Bunda oké. Kilók rendben. A málnával is haverok vagyunk, mézzel barátok, a gyártókkal hadilábon. De fek(t)ve. Tré ügy a biológia; a medvék nem gondolkodnak, én pedig elveim és hitem palotájának alapköveként valami effélét fektettem le. Vagy ejtettem kútba. Vajon a medvék milyen szociális kapcsolatokat ápolnak a macskaneműekkel? Hm. Alighanem gasztronómiai jellegűt. Jaj. A lényeg, hogy egy időre nyugi kell, és velős egyedüllét. A mantrám, ugyebár. De hiszen az M-dimenzió kerek, feszes és puha szegletei beégtek az áramköreimbe, kipurgálás lehetetlen, de folyamatban, jelentem. Az aksit pedig nem állítom le, soha, semmiért. Ébresztő, szundi vége! …vagy csak a másik oldalamra fordultam épp.
Mások
Címkék
álom
Apacs
apeh
artisjus
blog
dajdaj
debian
egyház
emberek
eszköz
észosztás
film
filozofíling
fősuli
gálya
google
háború
halál
játék
jog
jószág
kaja
konverzió
könyv
kórság
kütyü
macskák
multibolt
pápa
politika
rendőr
röhej
star wars
számteketória
szerepjáték
ukránia
utazás
vélemény
vendég
vendégségben
vicces
videoizé
zene
Kategóriák
- Apacs sátra (22)
- Képregény (13)
- Miegyéb (172)
- Mindennapok (377)

Legutóbbi hozzászólások