Azt hiszem, kijelenthetem: ismét eltelt egy nyár. Itt kell megjegyeznem, hogy rühellem a nyarat. Nem bírom a szembántó napsütést, a rovarfajok millióinak rajzását, és persze a meleget sem igazán csípem (látványosan haldoklom). Általánosan kellemetlen közérzetem természetesen a hangulatomra is kihat; mintha folyamatos 80%-on üzemelnék, olyan… nem teljesen valóságszerű minden. Continue reading ‘Ősz, komolyan’
a dolgozó ember keveset szól
Monthly Archive for szeptember, 2006
Page 2 of 3
Megpróbálom beváltani egy régi ígéretemet, amit egy számomra nagyon fontos embernek tettem. Remélem, emlékszel még, kedves M.! Continue reading ‘Írás, csuklóból’
Most már tudom, miért nem jártam eddig az általános testnevelés című órára… jajj…
Ja igen.
Tegnap volt förszt míting a “dzsepeníz lenguidzs end kálcsőr” órán (gy.k. japanese language and culture). Igaziból aszittem, de jól el vagyok engedve nyelvérzékkel, ám nem úgy fest. És nem is rendes tanítás jellege van a dolognak, hanem… ööö… mittomén, de a lényeg, hogy feszt japánul beszél, dobál minket mindenféle papírból materializált vackokkal. Na majd megkérdem mi a neve a módszernek, de nem tűnik olyan rettentően hatékonynak, ha figyelembe vesszük az óraszámot. Egyébként is abszolút esélyes az elképzelés: magyar főiskolásoknak angolul japánt oktatni… há vicces, annyi szentigaz. Majd kiderül, mi lesz ebből. Stabil japántudás tuti nem – bár kissé elhamarkodott lenne az első óra után ítélni, nemde?
Az írás naon érdekel.
Nahát.
Megint eltelt egy hétvége. Részben mozgalmasan: szombat éjszaka közületi szórakozóhelyen… hát, nem is tudom, mit csináltam – leginkább voltam. Meg kell jegyeznem, hogy sohasem mentem szívesen az afféle hangos-zene-vagy-mi-ugráljunk-és-izzadjunk helyekre. Na ez a mostani igazi klasszis a maga nemében. Tipikus pajtadiszkó. Minden volt, aminek lennie kell: néhány IHB (iszunk-hányunk-belefexünk) stílusú megnyilatkozás, ki köp messzebbre, azaz ki ismer kicsodát nagyon (Al Capone és Chuck Norris kimaradt), vigyori telefonszámszerzés, na és természetesen a streetfight (habár ez egyszer az igazán akciódús rész kimaradt). Az est élménye: senki sem kötött belém. Az est meglepetése: túl öreg vagyok az ilyesmihez. Nem értem, mit keres ennyi gyerek hajnalban efféle helyeken. Ahhoz már hozzászoktam, hogy a kocsmák törzsközönségének átlagéletkora 16 év, de hogy 13-14 éves kölyköket lássak seggrészegen hőbörögni, na ez már túlzás. És ez nem becslésen alapult – az egyik kiscsajt ismertem (ugyanabba a dojo-ba jártunk edzeni), és biztos vagyok benne, hogy a 14-et még nem töltötte be. Hiába, az évek telnek-múlnak, az én generációm meg áll, és leesett állal figyel. Continue reading ‘Tanyaparti afterload’
Kiderült: a csodás winyónak valóban sanyi. Párás szemmel tisztelgek kihűlt áramkörei előtt.
Ámde.
Miként a főnix hamvaiból új madár, a garanciapapír szerint itt is új jószág terem a régi romjain 
Legutóbbi hozzászólások