Nahát.
Megint eltelt egy hétvége. Részben mozgalmasan: szombat éjszaka közületi szórakozóhelyen… hát, nem is tudom, mit csináltam – leginkább voltam. Meg kell jegyeznem, hogy sohasem mentem szívesen az afféle hangos-zene-vagy-mi-ugráljunk-és-izzadjunk helyekre. Na ez a mostani igazi klasszis a maga nemében. Tipikus pajtadiszkó. Minden volt, aminek lennie kell: néhány IHB (iszunk-hányunk-belefexünk) stílusú megnyilatkozás, ki köp messzebbre, azaz ki ismer kicsodát nagyon (Al Capone és Chuck Norris kimaradt), vigyori telefonszámszerzés, na és természetesen a streetfight (habár ez egyszer az igazán akciódús rész kimaradt). Az est élménye: senki sem kötött belém. Az est meglepetése: túl öreg vagyok az ilyesmihez. Nem értem, mit keres ennyi gyerek hajnalban efféle helyeken. Ahhoz már hozzászoktam, hogy a kocsmák törzsközönségének átlagéletkora 16 év, de hogy 13-14 éves kölyköket lássak seggrészegen hőbörögni, na ez már túlzás. És ez nem becslésen alapult – az egyik kiscsajt ismertem (ugyanabba a dojo-ba jártunk edzeni), és biztos vagyok benne, hogy a 14-et még nem töltötte be. Hiába, az évek telnek-múlnak, az én generációm meg áll, és leesett állal figyel. Continue reading ‘Tanyaparti afterload’
Legutóbbi hozzászólások