A mai napra jól szabadságot vettem ki, elméletileg ma jönnek nekem netet szerelni. Kölcsön vodanetet használtam eddig, és kicsit frusztrál a forgalomkorlát. A sebesség rendben van, 2,5-4,5 mbps lefelé megvan mindig, nem is értem, mitől lett HSDPA itt a világ majdnem végén. Mindegy, dróton kicsit ez is kellemesebb lesz. Természetesen nyálcsorgatva irigylem továbbra is azokat, akiknél van digi net. Helyi rejtély, hogy mi készül a környéken: egy tábla szerint itt épül a város szélessávú infrastrukturális hálózata, bármit is jelentsen ez. Remélem, jövő ilyenkor már optikai szálon kúsznak szét a világba kis adatcsomagjaim.
Addig is routerek között válogatok, jó lenne olyat venni, amire lehet Linux alapú firmware-t tenni. Csakhogy a Linksys-ről újabban semmi jót nem hallottam, TP-Link routerekre nemigen lehet felhegeszteni DD-WRT-t, a többi meg nekem sötét ló.
Frissítés: bekötötték, megy minden királyul. Haha. Most oszt’ ráfrissítek a Debiányra 
Szólt a Google már tegnap emailben, hogy hamarost pacifütyi az Internet Explorer 6-nak, leghamarabb a Docs szolgáltatást érinti a dolog, aztán a többit. Azért ez tökjó, mert a leveleimet innentől melóhelyről nem tudom megnézni – bizony, nálunk IE6 megy, a vállalati intranetes alkalmazásokra pedig nemigen lehet kenni a dolgot, hiszen az kicsit másképpen megy. Röhej.
Na mindegy, örülnek az emberek, mert végre megszabadulunk egy 8,5 éves kövülettől, és mert a webfejlesztésben is sok probléma van vele (ezt mondjuk aláírom). Viszont talán maradjunk abban, hogy a Google jelen döntésétől nem fog kámforrá válni az IE6. Régebben több fronton is elpofáztam, hogy rá fogunk mi kefélni a Google ingyenes cuccaira, mert előbb-utóbb az internet neve Google lesz, és majd akkor fogják benyújtani a számlát okosan, és aki nem tejel, az leshet ki a fejéből ingyenes email meg böngésző meg DNS meg videomegosztó portál meg az ördög tudja még mi nélkül.
És jó sokan szemmel láthatóan egy, a Google által meghozott határozatot máris úgy értékelnek, mintha a net egy új sztenderd vonulata lenne, ez ám a működő üzleti modell. Agybaj.
Kedden céges buli történt, a minőségbiztosítási részlegünk kiruccant Nyíregyházára vacsora, bowling, pálinka, és egyéb kellemes dolgok céljából. Ideiglenes főnökünk, a dán hölgy pedig indítványozott egy, az ő népénél honos kis játékot, ami a következőképpen néz ki: mindenki hoz magával valami kis apró ajándékot, az összeset betolják az asztal közepére, majd szépen sorban dobnak az emberek dobókockával – aki hatost dob, magához szólít egy ajándékot. Aztán ha minden elfogyott az asztal közepéről, akkor valaki indít egy visszaszámlálást, titok, hogy mennyi időről van szó. Újra lehet kockát dobálni, de aki hatost dob, ezúttal rabolhat másoktól. Ha pedig vége, akkor örülés. Mondjuk ez elég gagyinak hangzott, és leírva is úgy hat, de sokat röhögtünk, izgalmasra sikeredett. Aztán kicsit belecsaptunk a bulizós dologba, milyen kár, hogy reggel már munkába kellett ismét indulni.
Eredetileg szabadnapot igényeltem, de sajnos nem sikerült a dolog: macerás, hosszas, izzasztó feladatot kaptunk, és muszáj volt még ma megoldani. Mit ne mondjak, délelőtt számos zombival találkoztam, egy éppen a tükörből bámult rám. Nap végére egészen formába lendülhettünk volna, ha nem fáradunk el. És ráadásul rohadt hideg van.
Legutóbbi hozzászólások